A kép forrása: www.mymdnow.com

Persze, minden rendben, ismételgetem gépiesen a 'na és jòl vagytok?' kérdésre válaszként.
10 és fél hónapja dolgozom itthonról, és ebből legalább 6 hónapig itthon volt velem a 3 éves gyerekem is.
Eleinte naivan tartottam magam ahhoz, hogy ez szuperjòl is elsülhet, majd én simán összeegyeztetem a home office-t, az otthoni bölcsis foglalkoztatásokat meg a háztartást is.

Na majd én megmutatom, hogy kell ezt csinàlni.

Ma kedd van, reggel korán felkelek, hogy még a kisfiam ébredése előtt elintézzem a legfontosabb napi teendőket, előredolgozom, mindig minden naprakész. Még alszik, így nem indítom el a mosógépet, csak bekészítem a szennyes ruhákat, rendet rakok, listát írok, priorizálok. Kényelmesen megiszom a kávémat, átgondolom a napunkat. Idilli. Minden rendben.
Elindítom a Férfit a munkahelyére, csodálatos napot kívánok neki.
Végre felkel a gyermek is, jókedvűen ébred, egy cseppet sem nyűgös, megreggelizünk. Ráérősen, kiadósan. Elindíthatom a mosógépet. Reggeli után ügyesen játszik egyedül, építőkockázik, én közben válaszolok pár e-mailre, lefuttatok néhány riportot, pipálom a tételeket a listámon. Csak ritkán csörög a telefonom, szerencsére a gyermek türelmesen, csendben kivárja, amíg mindent megbeszélek a kollégákkal. A tízórait már a konyhában fogyasztjuk el, friss, mézédes gyümölcsöt, tegnap vettük a zöldséges néninél.
Odateszem az ebédnek valót, Öcsi nyugodtan festeget a konyhaasztalnál, sokszor megdicsérem, mert 3 éves nem festett még ilyen szépet soha. Lejárt Terka, a mosògép, együtt kiteregetünk a kisfiammal, szuper csapat vagyunk mi ketten. Gyurmàzunk, aztán elindìtom a másnapi kiszállìtàsokat, màzlim van, minden flottul megy.
Egy könnyű és egészséges ebéd elfogyasztása utàn, Öcsi szundikàlni megy, egyedül, egy szò nélkül, hamar elalszik. Csendben tudok csak dolgozni, hiszen nem akarom megzavarni a pihenését. Összehajtogatom a ruhàkat, felsöprök, aztàn felmosok. Visszaülök a gép elé, megérkeztek a szükséges jòvàhagyàsok, tovàbbhaladhatok a munkámmal. Még arra is van időm, hogy olvassak egy kicsit, kész feltöltődés ez a home office.
Miután felkelt a kisfiam, lemegyünk egy nagyot sétàlni, veszünk valami egészséges péksüteményt az uzsonnàhoz.
Sötétedéskor megyünk csak fel, vacsoràig vonatpàlyàkat építünk, aztàn autókat versenyeztetünk. Vacsorára màr a Férfi is itthon van, innentől màr tényleg csak a közösen eltöltött minőségi idő van.
Együtt, vidáman fürdetünk és fektetünk, 2 plusz egy ràadàs mese utàn gyorsan mély àlomba zuhan a kisember, mi pedig a Férfival összebùjva megnézünk egy filmet, alig várom a holnapot...

Hàt, anyukàm, ezt szándékosan sem nézhetted volna be ennél jobban.

VALÒSÀG
Karantén (érzésre) 8736. nap, fogalmam sincs, hogy milyen nap van, megkockàztatom, hogy màr tegnap sem tudtam. De biztos, hogy valamilyen nap van, mert 5:40 van, és Öcsi màr ébresztget, aztàn sikítva veszi tudomásul, hogy nem, ma sem lesz bölcsi, megint csak velem kell beérnie.
Mivel éjfélig dolgoztam, teljesen bizonytalanul, kettőt alig làtva kòvàlygok ki a konyhàba, megmentő kàvé utàn kutatva.
Egy hosszú fekete, na majd az valahogy visszahoz a Tùlvilàgròl. Félig sikerül meginnom, majd szomorúan leteszem a kávéscsészémet (4 másik mosatlan csésze mellé), mert bàr még alig vilàgosodik, Öcsi làtvànyosan szenved és unatkozik. Még mindig félálomban vagyok, de nekiàllunk a napok òta ìgérgetett kurva vonatpàlya megépítésének. Persze ùjra meg ùjra àt kell építeni, mert sehogy nem jò, nyilvàn csak az a jò, amit Apu épìt, de Apu màr rég elment dolgozni. Mire elkezdődik a hivatalos munkaidőm, màr leizzadtam és 3 nem fogadott hìvàsom van. Ok, nem baj, leülök a gép elé, elintézem, amit nagyon muszàj, ne miattam àlljon le a cég élete. Méhem egyetlen gyümölcse nyűglődik, ja igen, baszki, reggeli! Tehàt ma mit ennél gyermekem? Tojàst? Rendben. A telefonnal a fülemen (amit màr tartanom sem kell a vàllammal, mert annyit használom, hogy gyakorlatilag eggyé váltunk a szentségben) rántottát sütök, de mire beviszem, a fiatalember màr màst szeretne enni. Ok, akkor szendvics lesz. Nem jò, az sem jò, akkor müzli. Szégyenteljesen bekapcsolom a mesét, hogy legalább pàr dolgot el tudjak intézni, amìg elfogyasztja a reggelit. Oké, riportok futnak. A lakás is. Körbenézek, hogy hol kezdhetném egyáltalán.
Begyömöszölök valamilyen ruhákat (mégis kik élnek még itt rajtunk kìvül, hogy ennyi a szennyesünk?!) a mosógépbe, Terka nyögvenyelősen elindul.

Gyerünk, kislàny, csak még ezt az adagot mosd ki, légyszi.

10 òràra kiìrtak egy meetinget, előtte valahogy fel kéne porszìvòzni, mert az àllatsereglet miatt mindenütt por- és szőr ördögszekerek gurulnak, nagyon westernes az enteriőr. Körbemegyek a lakás LÀTHATÒ ùtvonalain, közben letörlöm az időközben önszòrakoztatàsba kezdett gyermekem zsìrkréta kreàlmányait a falról és a bùtorokròl. Különben nagyon szépek, de hàt na. Majdnem 10, ìgy felülre szép blùzt veszek az otthoni cicanadràgomhoz, és elsminkelem a pandakarikàkat (tegnapi smink, tegnap is volt meeting, ugye...) a szemem alatt, megfésülöm a hajam, fontos a külcsìn.
Öcsit leültetem egy rakás rajzpapìrral, meg a lakásban fellelhető összes rajzeszközzel és megkérem, hogy pont ugyanolyan szépet rajzoljon nekem ide a papírra, mint az előbb a falra. Szépen csendben kell lennie, amìg én megbeszélek mindenféléket ezekkel a bácsikkal és nénikkel.
Rendben, Anya, megìgérem.
Meeting megy, az internet is jön meg megy, szakadozik a videochat, de azért haladunk, jò lesz ez.
Hamarosan én jövök a prezentàlàsnàl, Öcsi nyilvàn ekkor unja meg a rajzolgatàst, és jön oda, hogy vonatozzunk mostazonnal. Megosztom a képernyőmet, magyarázok és érvelek, vadul kattintgatok, közben a làbammal tologatom körbe azt a kurva mozdonyt, gyermek örül. Tovàbbadom a szòt, tùléltem, nem volt égő, feladat pipa, kórus balra el.
Pròbàlok figyelni, mégiscsak szükségük van a véleményemre, de közben a szemem sarkából azt figyelem, hogy Öcsi valahova eltűnik a lakásban. Mivel kérdeznek, muszàj válaszolnom, mikrofon nyilvàn bekapcsolva (nem ma kezdtem az ipart), majd megjelenik a gyermek alulról meztelenül, pelenka nélkül és ordítva és roppant büszkén közli velem (és a munkatàrsaimmal is), hogy Anya, kakiltam!
Mégis hova???!
A (bàrmely) nap többi része homályos, este, éppen fürdetés előtt kicsivel szintén holtfàradtan hazaesik a Férfi, és nekem ebben a pillanatban jut eszembe, hogy a ruhák még mindig a rohadt mosógépben fonnyadnak...
Na és jòl vagytok? Persze, minden rendben.