Amikor ezeket a sorokat leírom, tizenkétezer sokszáz napja vagyok itt a Földön.
Segítek, ne aggódj, a matematika nekem sem volt az erősségem. 33 éves vagyok most. Ilyet ugye, hölgytől nem illik kérdezni, de egyrészt nem is kérdezte senki, meg hölgy sem vagyok, elmondom hát magamtól.

Hogy honnan származom? Mindenhonnan. Mindenhonnan IS.
Északról és Keletről, és most már Nyugatról is.
Minden más normális ember azt mondaná ilyen esetben, hogy budapesti vagyok, hiszen ott születtem.
De sokkal, sokkal több helyszín kötődik hozzám és kötődök én hozzájuk. Kemencén nőttem fel és Tornaszentandráson, Angyalföldön és Óbudán.
Az életem eddigi legfontosabb történése pedig már tatabányai létezésemhez kapcsolódik. De erről majd később. ...

Mindenkinek írom ezt, aki előtte, közben vagy utána van, aki érti, vagy nem érti.

Én nem értem, de esküszöm, próbálkozom vele. 

Nap, mint nap, mint nap, mint nap... néha éjjel is. Basszus, többnyire inkább éjjel.

"Az alvás a gyengéknek való, és az én anyám egy erős nő!"
(Öcsi, 3 éves)

Nem vagyok tipikus ősanya, soha nem a szoptatás - pelenkázás - hozzátáplálás szentháromságában léteztem, de az tény, hogy  azòta tudom igazán meghatàrozni magamat és egyàltalàn látni vagy megélni a feladatomat, amióta van egy gyerekem.

Nem ülök rózsaszín felhőn, genetikai állományom (jelenleg) egyetlen örökösének megérkezésével nem lett automatikusan hárfa koncert az életünk háttérzenéje, és nem lett minden ...