Kis hazánkban nagyon sok az olyan ember, akinek nyomorult az élete. A munkája amilyen sz*r, annyira keveset fizet, a főnöke idióta, a férjét vagy feleségét ki nem állhatja, de a lakáshitel meg a gyerek miatt muszáj maradni, az a büdös kölök visszabeszél és különben is hogy viselkedik, a pénztelenség miatt nem jutnak egyről a kettőre: csak nyomorognak a zárószinti, panelprogramból kimaradt másfél szobában vagy a nagy nehezen kiköhögött szigetelés nélküli, bontásra érett Kádár-kockában négyen, az autón is rohad már a küszöb, szeptemberben műszaki, hogy fog átmenni, a hűtőt hallom, hogy éjjel-nappal megyen, meg fog az is pusztulni, de a gázszámlát is alig tudtuk kifizetni, hogy ezekre honnan lesz péz, nem tudom, közben a gyerek is nő, mint a gomba, a tavalyi ünneplő cipője nem jön rá, a f***ért van ennek negyvenhetes lába, hát hová nő még...
Ám az ilyen ember is vágyik valami jóra. Valamire, ami sikerül, valami elismerésre, valamire, amiben sikeres. Erre pedig van egy jó megoldás: az, ha igaza van. Az nem kerül sokba, bárhol és bármikor elérhető és elégedettséget ad. Na, lássátok, há' nem vagyok én olyan hülye, mint amilyennek tartanak, há' ehhöz is értek, há' én megmondtam, hogy nem így keletett vón'. Általában olyan dolgokban okosak, amik nem igényelnek nagy szaktudást (melyik pénztárnál van a legkisebb sor, készpénzzel vagy kártyával gyorsabb-e fizetni, melyik sáv halad a leggyorsabban a délután fél 5-ös dugóban, merre kell tekerednie a WC-papírnak a tartón) és mindig utólag k***a okosak, jellemző mondataik: "én nem akarok beleszólni...", "én, ha neked vónák...", "én nem csináltam vón" - mivel önálló ötleteik nincsenek, először mindig megtekintik az eseményt és utána mondják meg, hogy ezt azért lehetne jobban is.
Az ilyen emberek lehetnek anyukák is, akiknek összesen ennyi jó jut az életben. Egész nap próbálják pesztrálni a gyereket, de nem bírják idegekkel, apa csak akkor esik haza, ha már nagyon muszáj, mert nem bírja a kicsi üvöltését (esetleg teljesen lelépett, mert eleve nem is akart gyereket, csak anya ezzel fogta meg), vagy csak simán megöregedtek és irigyek a fiatalokra, akiknek reggel még sehol sem fáj, nem kell egy marék gyógyszert szedniük naponta háromszor és a lépcsőt kettesével szedve mennek fel a harmadikra, miközben ők már minden pihenőben megállnak kifújni magukat.
Az ilyenekből lesz az erőszakos ősanya, akinek egyetlen öröme, hogy ő bizony jobban tudja, mint más és ezt ahol csak lehet, ki is nyilvánítja. Pedig szánalmas az erőlködése, de korlátozott lehetőségei miatt nem fogja fel.
Ja, nekem már idősebbek a gyerekeim, de emlékszem. A feleségem csak "szoptatósnáciknak" hívta a hasonló hölgyeket. Az élet tele van olyan emberekkel, akik meg akarják mondani, hogy hogyan neveld a gyerekedet. Ez később sem változik :)
és legyen vilagbeke!;)
Szerintem anyanak lenni csak pont olyan állapot, mint pl dolgozónak lenni vagy sportolónak lenni, nem jelent tobbet, nem olyan mint egy vallás, hogy onmagaban közösséget teremtsen és osszekacsintsatok. De ha kocogsz akkor lehet int a szembekocogo, a vízilabdás nem biztos.
Persze a frocsoges meg beszologatas minősíti az embert, de ehhez hozzátesz a mentegetozes amit a poszt is megkezd, "nem vagyok osanya, de hordoztam" " szoptattam de csak X hónapig." Tényleg nem ez számít, hanem egy osszessegeben elégedett család.
@Alig Baba: Igen, csak amíg az egyik egy életünk végéig szóló állapot, addig a másik egy megváltoztatható viselkedésforma. :)
Én is voltam frusztrált, fáradt, kialvatlan... sőt, ne legyek már ennyire nosztalgikus. Frusztrált, fáradt és kialvatlan VAGYOK. De soha eszembe nem jutna ítélkezni mások felett amiatt, mert valamit másképpen csinál (és történetesen beválik nekik), mint én (az ítélkezést leszámítva, az az egyetlen, amit nem tudok mosollyal fogadni).
L.Cz. 2021.01.28. 19:39:24
Ám az ilyen ember is vágyik valami jóra. Valamire, ami sikerül, valami elismerésre, valamire, amiben sikeres. Erre pedig van egy jó megoldás: az, ha igaza van. Az nem kerül sokba, bárhol és bármikor elérhető és elégedettséget ad. Na, lássátok, há' nem vagyok én olyan hülye, mint amilyennek tartanak, há' ehhöz is értek, há' én megmondtam, hogy nem így keletett vón'. Általában olyan dolgokban okosak, amik nem igényelnek nagy szaktudást (melyik pénztárnál van a legkisebb sor, készpénzzel vagy kártyával gyorsabb-e fizetni, melyik sáv halad a leggyorsabban a délután fél 5-ös dugóban, merre kell tekerednie a WC-papírnak a tartón) és mindig utólag k***a okosak, jellemző mondataik: "én nem akarok beleszólni...", "én, ha neked vónák...", "én nem csináltam vón" - mivel önálló ötleteik nincsenek, először mindig megtekintik az eseményt és utána mondják meg, hogy ezt azért lehetne jobban is.
Az ilyen emberek lehetnek anyukák is, akiknek összesen ennyi jó jut az életben. Egész nap próbálják pesztrálni a gyereket, de nem bírják idegekkel, apa csak akkor esik haza, ha már nagyon muszáj, mert nem bírja a kicsi üvöltését (esetleg teljesen lelépett, mert eleve nem is akart gyereket, csak anya ezzel fogta meg), vagy csak simán megöregedtek és irigyek a fiatalokra, akiknek reggel még sehol sem fáj, nem kell egy marék gyógyszert szedniük naponta háromszor és a lépcsőt kettesével szedve mennek fel a harmadikra, miközben ők már minden pihenőben megállnak kifújni magukat.
Az ilyenekből lesz az erőszakos ősanya, akinek egyetlen öröme, hogy ő bizony jobban tudja, mint más és ezt ahol csak lehet, ki is nyilvánítja. Pedig szánalmas az erőlködése, de korlátozott lehetőségei miatt nem fogja fel.
Bejegyzés: Anyaháború
L_Ripley 2021.01.28. 14:05:37
Bejegyzés: Anyaháború
MEDVE1978 2021.01.28. 13:57:37
Bejegyzés: Anyaháború
DFK 2021.01.28. 13:00:45
Bejegyzés: Anyaháború
Dunai3 2021.01.28. 10:34:46
Szerintem anyanak lenni csak pont olyan állapot, mint pl dolgozónak lenni vagy sportolónak lenni, nem jelent tobbet, nem olyan mint egy vallás, hogy onmagaban közösséget teremtsen és osszekacsintsatok. De ha kocogsz akkor lehet int a szembekocogo, a vízilabdás nem biztos.
Persze a frocsoges meg beszologatas minősíti az embert, de ehhez hozzátesz a mentegetozes amit a poszt is megkezd, "nem vagyok osanya, de hordoztam" " szoptattam de csak X hónapig." Tényleg nem ez számít, hanem egy osszessegeben elégedett család.
Bejegyzés: Anyaháború
L_Ripley 2021.01.28. 09:23:52
Én is voltam frusztrált, fáradt, kialvatlan... sőt, ne legyek már ennyire nosztalgikus. Frusztrált, fáradt és kialvatlan VAGYOK. De soha eszembe nem jutna ítélkezni mások felett amiatt, mert valamit másképpen csinál (és történetesen beválik nekik), mint én (az ítélkezést leszámítva, az az egyetlen, amit nem tudok mosollyal fogadni).
Bejegyzés: Anyaháború